(Elöljáróban, egyben szeretnék válaszolni az utóbbi két kritikára ^^)

Kedves KristineHolt: Örülök, hogy neked is elnyerte a tetszésedet a fic :) Sajnálom, hogy te is túl érzelmesnek találtad Pitont - nekem ő így Piton :) Ő is csak ember, ugyanolyan érzelmekkel, mint bárki, csak ezt kifelé nem mutatja, de ha belülről akarjuk őt megírni... Bár ez nagyon változó. Volt olyan is, aki szerint túl szívtelennek és kegyetlennek írtam meg egy bizonyos jelenetben, szóval... ^^ Nem lehet mindenkinek megfelelni :D Na, de visszatérve, köszönöm szépen, hogy írtál :) A fejednek jobbulást! :( *simi*

Kedves Nycteria: Hűű, köszönöm szépen a gyönyörű szavakat :) Semmi baj, hogy megtorpantál, ez hosszú, lassú lefolyású, és aprólékos történet, amit emészteni kell, meg nyilván az embernek van élete is, amire néha muszáj figyelni :) És igen, a mesélés az nagyon megy, néha túlságosan is x') Ha beleeredek, akkor a történet átveszi felettem az irányítást... o.O Rémisztő. Remélem, hogy más történeteimmel sem okozok csalódást, ha valóban eljutsz hozzám ^^ Némelyikkel kevésbé vagyok elégedett, de... No sebaj x) Ez már más tészta xD Ó és persze, csak nyugodtan ments le :D Megtisztelsz *.*

Mindkettőtök pontjait köszönöm szépen! :) *ölelés*

Az író

Kulcs: 5

Karakter: 5

Történet: 5

A számok magukért beszélnek, ugyanakkor a történet annyira eredeti, megindító, és letaglózó, hogy muszáj néhány sort írnom róla! Egyszerűen csodálom a kreativitásod, a történetszálak kibontásának ilyen elképesztő könnyedséggel való papírra vetését. Bevallom töredelmesen, hogy mivel időhiányban szenvedek újabban, felénél kb.: 20 percre abbahagytam a történet olvasását, de olyan mértékben ekörül forogtak a gondolataim, hogy minden egyéb sürgető tényező és más határidő ellenére is muszáj volt visszatérnem hozzá, és végigolvasnom. Tisztelgek a mesélő génjeid előtt, és amint napvilágra kerül kiléted, azonnal ugrok olvasni a többi írásodat is! Nem tapasztaltam ilyen kellemes izgalmas olvasásélményt, az eredeti történet, és néhány nagyon kivételes rajongói történetet leszámítva! Utólagos engedelmeddel a történetet lementettem saját magamnak, hogy később is bármikor el tudjam olvasni, nagy valószínűséggel inkább előbb fog erre sor kerülni, mint utóbb!

Kulcs: 5 

Karakterek: 4  Öhm... Bocs, de nekem Piton így nem Piton. Ő nem ennyire érzelgős!

Történet: 5

Szívesen kifejteném a véleményemet, de iszanyúan fáj a fejem - sajnálom. A történeted összességében tetszett!!

Kedves Darktulip! Nagyon sajnálom, hogy elveszett a kritikád, szívesen olvastam volna, de nem vagyok telhetetlen, és így is nagyon örülök, hogy véleményeztél :) A slasht én is nagyon szerettem, egyszer talán írok egy kis novellát arról, mi történt Harryvel, amíg el nem jutottunk a végkifejletig :P De ebbe a történetbe nem akartam többet bele vinni :) Pitonra: hű, nemtom x"D Azért mégis csak ember :D Nem tartom őt érzelmek nélkülinek, bár amikor kívülről írok róla, olyannak mutatom, hiszen ő egy nagyon erős, a gyengeségeit rettentően védő valaki. Kicsit féltem is attól, hogy túl kevéssé tudom majd éreztetni a benne lezajló dolgokat... erre tessék :"D. Viszont kárpótol engem, hogy Voldemort tetszett *.* Úgy szeretném, ha még többen szeretnék őt, ezért mindig jólesik, ha sikerül elfogadható színben feltűntetnem mások előtt a karakterét, még akkor is, ha közben kegyetlen és lelketlen *-* Én köszönöm a kritikádat, nagyon örülök neki! :) Ölelés, Az író

Írtam egy jó hosszú kritikát, aztán sikeresen ki is töröltem. Szóval ne haragudj, ha rövid leszek:

iszonyatosan tetszett a történeted, az aprócska slasht imádtam, nekem az volt a fénypont, de persze, a többi mellett sem mehetünk el :)

Kulcs: 5, abszolút benne volt, nem tudok belekötni

Karakter: 4, nekem valahogy túl sok volt Piton. Túl sok érzelme volt, nem is tudom, furcsa vagyok, nézd el nekem, Voldemortot viszont imádtam :)

Történet: 5, imádtam a liliommágiát, meg az egészet :)

Köszönöm, hogy olvashattam, gratulálok hozzá!

Kedves Mariann! Örülök, hogy a hossz ellenére nem riadtál vissza a történettől :) A kulcsokra való dicséretet köszönöm! A Vorryra reagálván... sajnálom, hogy így érezted :( Remélem, hogy azért még olvasol ebben a párosban, mert vannak ám igazán jó írások is, amikben nagyon szépen jelenítik meg a kapcsolatukat :) No de, visszakanyarodva a történethez... Hát igen, akár Hermione is lehetett volna, de azzal nem igazán ütötte volna meg Pitont, ezért is lett Harry a lényeg. A roxforti részeket valamennyire a filmből is merítettem :) De igazából szerintem is ilyen szigorú rend került bevezetésre az iskolában. Jó érzés, hogy elgondolkodtatott ez a momentum, és hogy tetszett az én verzióm a kérdésben :) És még egy utolsó reakció a selyempapucsra: igen, pont az volt a lényeg, hogy Voldemorthoz nem illik, sőt, szinte groteszkül hat rajta :D Ez amolyan... "őrület" a részéről, ami akkor fogant meg benne, amikor eltervezte, hogy ki fog kezdeni Harryvel. Noha attól még lángelme maradt ^.^ De persze, semmi gond, ezek szerint én nem tettem elég konkréttá, hogy mit is akartam megjeleníteni a papuccsal, talán majd javítok ezen valamennyit :) Nagyon köszönöm a véleményt és a pontokat! Jó olvasgatást! Az író

Kedves Író!

Én elsőre csak a rövidebb novellákat szerettem volna elolvasni, de teljesen magával ragadott az írásod. Gratulálok, mind a kulcsok felhasználásához, és a bájitalok kitalálásához, mert igen különlegesre sikerültek.

Jaj, hát én nagy slasher vagyok, de a Voldemort-Harry párostól mindig hányingert kapok, és ez most sem volt másként. Gusztustalanul kihasználta őket, bár én az elején azt hittem Hermionét kínozza a börtönben. (és úgy gondoltam, hogy Lily szellemként, jelenésként hat Piton agyára)

A roxforti részek nagyon jók voltak, igen részletesek, eddig még sosem gondolkoztam el azon, hogy vajon milyen lehetett Harryék hocrux keresése közben a többiek élete, de mától fogok.

Szóval Gratula! Klassz történet volt, élmény.

Kulcs : 5

Karakter : 4 ( a selyempapucs és egyéb piperkőc dolgot nem értem Voldemortnál, ne haragudj)

Történet : 5.

Kedves Bandytha! Megnyugtató számomra, hogy  a slash ellenére is elolvastad, és még ezzel együtt is tetszett. Tudom, hogy sokan nem szeretik, és egy Pitly kihíváson nyilván nem is várják, ezért igyekeztem minimálisra csökkenteni az ezt leíró részeket, de nem hagyhattam ki, hiszen ez volt a legfőbb háttér. Szóval örülök, hogy sikerült úgy beleszőnöm, hogy azért megemészthető lett (ahogy Szissz is túltette magát rajta, szerencsére ^^) Egyébként a selyempapucson én írás közben is annyit vigyorogtam x) Jó, hogy kiemelted, mint furcsaságot, annak szántam, valami megbotránkoztató, Voldemorthoz nem illő, mégis hozzá tartozó "őrült" dolognak :P A történethez fűzött megjegyzéseidet ugyancsak örömmel és megkönnyebbüléssel olvastam :) Igen, az eleje talán elsőre egy kicsit nehézkes, esetleg azért, mert bele kell szokni abba, hogy ilyen lassan folydogál, ilyen részletességgel, de igyekeztem úgy elhelyezni az eseményeket, hogy ne legyen túlságosan untató, és örülök, hogy szerinted is sikerült ezt elérnem :) Egy jó vázlat mi mindenre nem képes :"D És jaaaj, Naginiii *.* Én imádom őt, ezért aztán most rettentően boldoggá tettél, hogy pont őt említetted meg *~* Nagyon jó érzés, hogy sikerült egy kicsit más szemszögből feltűntetnem, megkockáztatom, talán kedvelhetőnek is. Én köszönöm, hogy megtiszteltél kritikával, szép szavakkal, gratulációval ^^ :3 Jó olvasgatást a többi történethez! :) Az író

Kedves Író!

Kulcsok: A szituációt is szépen beépítetted, és a bájital is fontos szerepet kapott a történetben. 5 pont

Karakterek: Nagyon tetszettek a szereplőid. Perselust egyenesen imádtam. Voldemorton szörnyülködtem néha kicsit. Selyempapucs, griffendéles színekben pompázó szoba. Te jó ég. Mi lesz itt… Hozzá kell tegyem, hogy nem szeretem a slash-t. De a történet szempontjából érthető volt a viselkedése. Hiszen, hogy máshogy állhatna bosszút azon, aki elárulta. A fián keresztül és ehhez érdekes módszert választottál... 5 pont

Történet: Először azt, hittem, hogy nem fogom szeretni. Aztán azt vettem észre, hogy fejezetről fejezetre meglepsz valami váratlan eseménnyel. Szépen kidolgozott, ötletes, fordulatos történetet írtál. Abszolút nem volt gondom a hosszával, mert végig ébren tartottad a figyelmemet. A stílusod is nagyon kellemes volt. Szerettem olvasni, ahogy írsz. Annak ellenére, hogy nem szeretem a slash-t, egyszerűen nem tudok mást tenni, csak maximális pontszámot adni. 5 pont

Végezetül még leírnám, hogy mik voltak a kedvenc részeim, de olyan sok volt, hogy nem is tudom mit emeljek ki. Bár nem vagyok oda a kígyókért, tetszettek a Naginiről szóló részek. Az is érdekes volt, ahogy az iskolai szigort leírtad. És örültem, hogy Perselus a végén visszakapta Lilyt.

Köszönöm, hogy olvashattam. Gratulálok.

Bandytha

Szia ismételten!

Nagyon szépen köszönöm a válaszod. Lehet kicsit drámaira fogtam a kifejezésemet, a slash-sal kapcsolatban. :D Sajna nem vagyok rajongója, próbálok nyitni mindenfelé. Például a Hermione és Perselus párost is kb 3-4 hónapja olvasom, eddig nagyon nem szíveltem. De fejlődőképes vagyok, ez már egy jó hír :D

Igazán nincs mit a pontokért. Csak magadnak köszönheted, mert nagyon jó kis történet lett :)

Még egyszer, sok sikert a továbbiakban!

Üdv, Szissz

Kedves Szissz! Köszönöm ezt a szép hosszú véleményt! Én is rengetegszer indulok neki nehezen egy sztorinak, úgyhogy semmi gond, de persze azért örülök annak is, hogy a végére már minden rendben ment :) A videót én is imádom, nekem az egyik Szervező Asszony mutatta meg, és az első percben beleszerettem (L) Örülök, ha tetszett neked is :D A kulcsokhoz hozzászólva: a bájitalt eleinte nem szántam ilyen erőteljesre, az valahogy magától kelt életre ennyire ^^" Slash-vonal: huh, hát bocsánat :$ Nem akartam ilyesmit tenni veled ^^" Azért remélem, most már jól vagy ^^ :$ Karakterek: igen-igen, Piton számomra nehézkes, nem is hiszem, hogy máskor előveszem őt főszerepre :$ Szeretem olvasni, mindenképpen, de írni, hajaj... De megnyugtató, ha nem lett túl erőltetett, vagy nagyon OOC :) Ez mindenképpen megkönnyebbülés nekem. Lily pedig... hát csak köszönöm, ennek is örülök :D Történet: pedig ez még nem is olyan hosszú sztori ^^""" Jóval többet szoktam írni, most még vissza is fogtam magam, de persze megértem, hogy kicsit ijesztőnek tűnt elsőre ^^ Bevallom, direkt álltam meg 77 oldalnál :"D *imádja a hetes számot* Talán emiatt is lett vége olyan hirtelen :) És boldoggá tesz, hogy az aprólékosság nem ment a történet rovására, féltem, hogy a sok miniatűr információ majd unalmassá teszi az egészet :/  Így a végére pedig én tartozom köszönettel ezért a kritikáért, hogy a nehézségek ellenére elolvastad és pontoztál! :* Az író

Kedves Író!

Huh! Körül-belül ezt éreztem mikor a történet végére értem. Az elején kicsit döcögtem, bár ezt foghatjuk az én hozzáállásomhoz, mostanában kicsit nyűgős vagyok. De a végére, annyira felpörögtek az események, hogy csak kapkodtam a fejemet.

Először is szeretném megjegyezni a második videó, amit zenének ajánlottál. Úristen. Nem a történethez tartozik lényegében ez a megjegyzés, de nagyon tetszett. Nagyon sokat gondolkodtam mire rájöttem, hogy vajon hol hallottam már..:D

Na de, térjünk a lényegre.

Kulcsokról szerintem nem sok mindent kell megemlítenem. Száz százalékig meg vagyok elégedve a „beépítési” módszereddel. Nagyon tetszett, ahogy felhasználtad a bájitalt. Sőt teljesen meg is lepett.

Először arra gondoltam, hogy Hermione lesz az, akit el akar majd csábítani és így kínozni. Teljesen elfelejtettem a Slash figyelmeztetést az elejéről.  Aztán mire odakerültem, hogy úristen Harry és Voldemort.. lesokkoltam.  Nem vagyok slash rajongó, így tényleg sokk hatása alakult ki nálam.

Szereplőket úgy gondolom jól alakítottad. Ahhoz képest, hogy említetted nem nagyon szereted Piton halálfalói mivoltát alakítani… le a kalapom előtted. Nekem tetszett a te Snape-d. Nagyon megkedveltem.  Lily karaktere szintén jól lett megformázva.

Történet, abszolút tetszett. Kicsit megrémisztett a hossza (lehet ezért is hangolódtam rá nehezen..), de a végére már cseppet se zavart, sőt örültem volna még, ha olvashatom. Tetszett, ahogy fogalmazol, hogy ilyen részletesen kifejtettél mindent.  Teljesen érhető volt számomra minden. Imádtam, ahogy a Roxfortot leírtad (megsúgom, pont ma néztem meg az utolsó két részt filmben..:D). És persze a Liliommágia, ami felett nem lehet elsiklani. Nagyon jó ötlet volt.

Nos, összességében, minden nagyszerű volt és köszönöm szépen, hogy elolvashattam!

Sok sikert kívánok a továbbiakban.

Üdv, Szissz (Kritika Klub)

Kulcs: 5

Karakter: 5

Történet: 5

Szia! :)

Nagyon szépen köszönöm a választ! Megleptél ezzel a Pitonos dologgal, így most még nagyobb elismeréssel adózom előtted! Egyáltalán nem lehetett érezni, hogy kevésbbé kedveled,  nagyon szépen írtad Őt, szerettem róla olvasni a Te pennádból! :)

További sok sikert, nagyon drukkolok Neked! :)

puszi, Kyra

Kedves kolléga! ÚRISTEN!!! *~* Annyira tudom, hogy nem tudok majd méltón reagálni erre a gyönyörű kritikára, hogy nem is hiszem, hogy bölcs lenne túl sokat írnom... Meg nem is tudom, mit írjak *~* Minden szavadnak rendkívül örültem, és még mindig egy kicsit bámulok rajta o.o Két dolgot jegyeznék csak meg, ami hirtelen rémületet keltett bennem, de azt persze azonnal elmostad: 1. szupererő... te jó ég, bele sem gondoltam, hogy ez a mágia szupererőnek hat majd :O Én csupán azt mondanám, hogy valami más, valami különböző varázserő, mint amit az emberek használnak, de nem "szuper"... És hirtelen megállt bennem az ütő, hogy te jó ég, nem figyeltem oda erre, és mi lesz így, mi lesz, de... aztán rájöttem, hogy ennek ellenére is dicsérted Lilyt, úgyhogy azonnal megnyugodtam ^^""" Nem figyeltem oda erre, eszembe se jutott, de hálát adok a sorsnak, hogy nem rontottam el ^^""" 2: a vége valóban gyorsan lezajlott, ezt elismerem, de... jaj te jó ég, most komolyan elgondolkodtam o.O Mi lehet nagyobb halál Voldemortnak, mint a baziliszkuszméreggel átitatott kard által halni? o.o" Nem tudom elképzelni o.O" De persze, utána láttam, hogy ez is elnyerte a tetszésedet így, ahogy volt, szóval másodszorra is megnyugodtam ^^ A többi dicséretet pedig nem tudom eléggé köszönni *~* Most jobb is, ha itt béfejezem, és folytatom máshol, mert csak habognék x.x Köszönöm Az író

Kedves kolléga!

A végére értem ennek a csodálatos műremeknek (igen, sértés lenne pusztán  "történetnek" titulálni), és bár érzem, nem hagyhatom szó nélkül, meg kell mondjam, fogalmam sincs, hogyan kezdhetnék bele. Hiszen hogyan is emelhetnék ki báriely részletet, mikor az első betűtől kezdve az utolsóig minden mozzanatról ódákat lehetne zengeni? Kezdve az érdekfeszítő, gondosan felépített történetkibontással és sokáig kitartott suspense-szel a hibátlanul megformált karaktereken át a szemet, sőt, minden érzékszervet megmozgató leírásokig...?!

Rettenetesen élveztem a történetet. Megvallom, az első felében úgy éreztem, kissé elhanyagolt lesz a Lily-Piton szál, hiszen Lily nagyon sokáig nem jelent meg igazán, de amikor minden a helyére került, és végre egy-az-egyben szemlélhettem az egészet, be kellett látnom, hogy jól átvertél - mert ez bizony egy tökéletesen átgondolt és felépített történet volt! Lily és a liliommágia úgy fonta körül az eseményeket, mint egy zárt redőkön át besütő szikrázó napsugár. Tetszetős volt a személyiség, amit a nőnek adtál, és noha kevesebb gyakorlattal rendelkező írók könnyedén beleestek volna a szupererővel rendelkező mary-sue csapdájába, nálad ez nem jelentett problémát. Az a pillanat a végén, amikor Lily lobogó hajjal, és az anyatermészet minden erejével a szemében támadásba lendül... megborzongtam, és a libabőr egészen az epilógusig nem múlt el.

Amiért még külön meg kell dicsérjelek, az a számtalan mellékszál, amit épp olyan jól kidolgoztál, mind a fő vonalat, és ezáltal rendkívül színes és gazdag eseménysort mutattál be nekünk. Perselus/Lily vagy sem, bevallom, engem a Voldemort/Harry szállal is tökéletesen megnyertél magadnak. *kacsint* Szívet tépő volt szegény fiú szenvedését látni a bájital keltette vonzalom és a józanság között ingázva, és valami bennem is meghalt, amikor a katarzis jelenetben zokogva a padlóra vetette magát. Rendkívül hálás vagyok Neked, amiért megadtad neki a boldogság lehetőségét Hermionéval. Szükségük van egymásra, és hiszem, hogy gyönyörű életük lesz együtt. :) A Severitust általában nem kedvelem különösebben, de itt nem volt belőle problémám. Mondjuk nem is került igazán kifejtésre a dolog, hiszen amikor igazán kibontakozhatott volna - Voldemort legyőzését követően, amikor már apa és fiaként nézhettek szembe egymással - átugrottad, és az epilógusban már csak a végeredményt tapasztalhattuk, de azzal meg voltam elégedve.

Voldemort karaktere kifogástalan volt, nyers, karizmatikus, már-már lehengerlő, mégsem hagyta maga mögött egy pillanatra sem a megszokott kegyetlenségét. Kissé összecsapottnak éreztem a végét... nem is tudom, talán valami Nagyobbra számítottam volna. Az ember nem várná a világ legnagyobb feketemágusától, hogy olyan "egyszerű" dolog fog végezni vele, mint ami itt történt... de ennek is megvolt a maga varázsa, megleptél vele, és kétségtelenül dübörgő szívverést keltett bennem. Sőt, lehet, hogy dúsan kifejtett ilyen-oylan akciójelenettel egészen más, talán nem ennyire varázslatos dolog kerekedett volna ki belőle. Lényegében, ezt igazán nem lehet hibaként felróni, ínyemre volt, ahogy előadtad. :)

Olvastam az előző véleményező kritikájára adott válaszodban, hogy Perselusszal kevésbé szeretsz dolgozni. Fogadd őszinte elismerésemet, mert ennek nyomát sem láttam a mű folyamán! A karaktere olyan simán omlott végig a történetben, tökéletesen IC módon, hogy akár azt is hihetném, a kedvenc szereplőd. Nem volt gonosz, nem volt romantikus, nem volt botor. Önmaga volt, olyan, amilyennek Rowling könyveiben megszerettük.

Sok mindenről beszélhetnék még, de nem akarom, hogy túlságosan elbízd magad (:P), és különben is, a kevesebb néha több. :) Érd be eddigi csodáló szavaimmal, és a jövőre vonatkozó legmelegebb jókívánságaimmal! Köszönöm az éleményt!

Egy író-kolléga

Szia! :) Köszönöm szépen a kritikádat, megmelengette a lelkemet Nagyon izgultam már, hogy mennyire sikerült kidolgoznom-összegyúrnom a ficet, nem akartam, hogy mások unalmasnak vagy klisésnek tartsák, de megkönnyebbültem, hogy szerinted nem volt az. Reméltem, hogy a Vorry-szál senkit nem zavar majd, azért is nem hagytam meg - nomeg, ebben a helyzetében lehetetlen lett volna :) És nem, nem tévedsz, tényleg szeretem kezelni a halálfalók karakterét, némelyiket jobban, mást kevésbé (megsúgom, Piton az utóbbiba tartozik :"D Szeretem őt is, de írni a legnehezebb :)). A Liliommágiára nagyobb hangsúlyt is fektethettem volna, utólag így éreztem, de aztán meghagytam ennyiben, remélve, hogy épp eléggé átérezhető, hogy logikus és talán kedvelhető téma :) Szóval nagyon szépen köszönöm a bátorító, szép szavakat, nagyon örülök neki, hogy elnyerte a tetszésedet :) Jó olvasgatást :) Az író

Liliommágia… zseniális!<3 Azt sajnálom igazán, hogy nem jegyzeteltem olvasás közben, de annyival magával ragadtak az események, hogy faltam a sorokat, pedig sok szép mondatod volt, amit ki tudnék emelni, amit dicsérni tudnék. Ehelyett most fogadd el őszinte gratulációmat, hálámat, és igaz, hogy eddig is nagyszerű történeteket kaptunk, de mostantól teljes szívemmel neked drukkolok! J

Gratulálok, sok sikert és magas pontokat kívánok Neked!

Szia, Kyra

Kritika Klubtag ( Megtalálsz minket a Merengő fórumán ;) )

Kulcs:5

Karakterek:5
Történet:5

Kedves Író!

A kép a történeted elején iszonyatosan szép! Percekig tartotta fogva a tekintetem, és arra jutottam, hogy milyen kár, amiért egy 60 éves emberrel játszatták el egy 36 éves férfi szerepét. L Szeretem Alan Rickmant, de… na, jó ne menjünk ebbe bele, meg nem is ide tartozik J.

A történeted egyszerűen tökéletes! Nem ijedtem meg a hosszától, sőt, nagyon örültem neki! érdekesen indult a történet, el is agyaltam azon, hogy milyen nagyszerű, hogy ilyen mély alapot hoztál egy Lily-Piton történethez. Nálad is igazán örültem annak, ahogy nem csak a szereplőket és magát a cselekményt vázoltad fel, hanem nagy hangsúlyt fektettél a környezet leírására, így még inkább a Te szemeddel láthattam az eseményeket. Szép munka!

A cselekmény szép lassan bontakozott ki, de sehol sem vált egy pillanatra sem unalmassá, úgy érzem, mindennek volt jelentősége, és örültem, hogy ennyire belementél még az apró, látszólag nem is olyan fontos részletekbe. Mondanom sem kell, hogy mind a kulcsfelhasználással, mind a szereplőkkel maximálisan meg voltam elégedve.

A szereplőid egyszerűen lenyűgöztek! A Halálfalók távol állnak tőlem, nehezen tudom őket megformálni, de úgy érzem, Neked nem csak nagy gyakorlatod van abban, hogy velük dolgozz, de nagyon szereted is Őket. J Bocsi, ha tévedek, de olvasás közben így éreztem.

A Piton igazgatósága alatt bekövetkezett szigort remekül ábrázoltad, szeretett Roxfortunk teljes sötétségbe burkolózott ezáltal, szépen visszaadtad a fagyos hangulatot, azt a katonás rendet, ahogy  a diákoknak élniük kellett. Sajnáltam is Őket, ebben az időszakban nem hinném, hogy sokunk szívesen lett volna ott diák… Innentől viszont egyre inkább nőtt a feszültség bennem, érdekelt, hogy mi történhet Perselusszal, és kezdtem attól is tartani, hogy a Nagyúr tulajdonképpen Harryt akarja megszerezni, és így egy Vorryba torkollik majd ez a történet. Bevallom, ma már nincs bajom ezzel a párossal, de sokkal jobban örülök annak, hogy végül Harry Mióhoz tartozott, mégha ez csak egy létrehozott mágikus kötéssel is lett előidézve, hiszem, hogy idővel szerelemmel szerették egymást. *.*

Az egész történetet körbelengte a mágia, varázslatos volt az egész! Engem teljesen lenyűgöztél, és csak megköszönni tudom ezt a csodát Neked! Rengeteget dolgozhattál ezzel a történettel, nagyon gondosan építetted fel, eredeti és ötletes volt az alapötlet, a megvalósítás pedig pazar és tökéletes. Liliommágia… zseniális!<3 Azt sajnálom igazán, hogy nem jegyzeteltem olvasás közben, de annyival magával ragadtak az események, hogy faltam a sorokat, pedig sok szép mondatod volt, amit ki tudnék emelni, amit dicsérni tudnék. Ehe